2020 már most egy hatalmas mess. Kezdjük ott, hogy beleszerettem egy lányba akivel aztán így szépen lassan tönkrementek a dolgok, aztán a családi életem sincs túlságosan rendben. Szerencsére az utóbbi időben volt elég szabadidőm, hogy megemésszem a dolgokat és átértékeljem magamban, és szerencsére nagyon sok döntést sikerült meghoznom amikkel kapcsolatba nagyon sokáig azt éreztem, hogy nem jutok dűlőre. 

Emelett nagyon sok változás történt az elmúlt egy hónap során és ezek mind mind rengeteg energiával töltenek fel, pláne úgy, hogy az utóbbi időben azt éreztem nem vagyok tulságosan önmagam.  Egy kis időre hazautaztam és ez igazán nagy lökést adott ahhoz, hogy sikerüljön talpra állnom. Úgy érzem kis időnként szükségem van erre, mert nem is tudom megfogalmazni, de azzal, hogy hazautazok valahogy mindig sikerül újra kapcsolódnom a ""régi énemmel"" és segít abban, hogy tisztán lássam önmagam és az értékeim és ezáltal újra erősnek érezzem magam és ""visszatérjek"". 

Aminek viszont kevésbé örülök, hogy a szüleim mostanában rengeteget veszekednek és azt hiszem, hogy el fognak válni. Bármennyire is tudom, hogy ez lenne a helyes döntés részükről mégis összezavar hiszen ha egy dolog volt az életemben amire azt mondhatom, hogy stabil volt az a családom volt. Akár ha minden más körülöttem tönkre ment, tudtam, hogy ha hazamegyek egy támogató, szerető család vár otthon.

Fura dolog az is, hogy lediplomáztam és most éppen nem a következő félév szenvedéseire készülök (shame on me). Őszintén szólva hiányzik kicsit. Mindig is úgy éreztem, hogy az egyetemen kicsit máshogy szocializálódik az ember mint bárhol máshol. És valahogy mindig egy kis kiszakadást jelentett nekem a szürke mindennapokból. Ugyanakkor ott van a másik oldal, hogy a vizsgák vagy a szemináriumi dolgozatok miatti stressz rohadtul nem hiányzik. De esküszöm egyébként, hogy vannak napok amikor elkap az érzés, hogy én most irodalom házit szeretnék csinálni, mert körülbelül felértek egy önismereti teszttel. Sokáig gondolkodtam, hogy szeretném e folytatni, de ezzel kapcsolatban még mindig nem látom tisztán a dolgokat. Az az egy biztos, hogy egy kis ideig szeretnék még pihenni és csak a magánéletemre és munkámra koncentrálni. 

Szeretném ha 2020 a változások éve lenne. Mind ""belső"" szempontból mind pedig ""külső"" szempontból. Belső alatt azt értem, hogy én mint ember szeretnék pár lépéssel közelebb kerülni saját magamhoz és ahhoz emberhez aki lenni szeretnék, külső szempontból pedig mindenféle munkahelyi és anyagi dolgot értek. És szeretnék kicsit kimozdulni a komfortzónámból és megismerni több embert és utazni kicsit. Nem mondom azt, hogy az elmúlt 4 évben sikerült kiismernem ezt a várost de vágyom egy kis változatosság sosem árt. Szerencsére egyik nagyon jó barátnőm nem régen költözött Siófokra és megbeszéltük, hogy legalább havi rendszereséggel találkozunk majd, ami szerintem tök jó lehetőség arra, hogy új dolgokat hozzak az életembe. 

És amit még fontos leírnom, hogy új albérletbe költöztem! És imádom. Igaz, hogy meszebb van (de csak egy nagyon kicsit!) mint az ahol eddig laktam, de abszolút megéri, mert sokkal tágasabb és szebb. És nyilván az sem utolsó szempont, hogy mostmár egy nagyon jó barátnőmmel lakok együtt, nem pedig egy idegen lánnyal. 

Egyébként erről az egész szerelmi témáról amibe keveredtem egy külön bejegyzést szeretnék majd írni, mert sokkal bonyultabb annál mint aminek először tűnik és van bőven amit le tudnék írni róla.

Lezárásnak pedig itt van egy zene az új kedvenc sorozatomból amire az utóbbi pár napban teljesen ráfüggtem. (néha egyébként teljesen azt érzem, hogy örökké 17 éves maradok és ebben visszaigazolást ad az is, hogy még mindig nem tudok alkoholt vagy cigit venni anélkül, hogy ne kérjék el a személyimet aztán pedig ne lepődjenek meg, hogy ön valóban már 23 éves?? aztán, hogy ha azt kérdeznéd, hogy ez az infó, hogy is illik ide, talán arról asszociáltam rá, hogy milyen nyelvezetet használok)