Elöször is végre végre végre végre! :D El sem hiszem, hogy egy hét szenvedés után ki tud nyitni a blog. 

És véééégre, szabadságon vagyok. Egyik barátnőmhöz utazok majd Siófokra, és bár már kétszer voltam a nyáron mindkét alkalomkor hihetetlen rossz idő volt és nem tudtunk strandolni. De most nagyon nagyon reménykedem benne, hogy nem fog elromlani az idő, és lesz lehetőségünk kicsit a parton lenni, ha már ott vagyok. :D Erre vágyom már kb június óta. 

Aztán, 100 telefonhívás után végre megszereztem a diplomám. Valójában már februárban a kezemben kellett volna tartsam, csak voltam olyan lusta, hogy nem mentem el a diplomaátadóra (shame on me) és aztán meg addig húztam halasztottam a dolgokat, hogy bejött ez a járványhelyzet, aztán teljesen lefoglalt az, hogy túl éljem valahogy. Pár hete felhívtam az egyetemet, hogy mégis hol jár a diplomám és körülbelül 100 átkapcsolás után (mert mindenki akit kerestem és akihez kapcsoltak azt mondta, hogy nem az ő hatásköre (((bár nem is számítottam másra)))) be tudtam menni. Aztán ott a titkárnő végtelen aranyos volt, (((jó mondjuk nekünk körülbelül történelmünk van együtt haha))) külön odajött, hogy gratuláljon, aztán mikor mentem el csak így lazán odamondta nekem, hogy ""puszi édes"". Sírtam.

Akárhányszor neki futok, mindig ugyan az a vége. Haha. Bár nem volt semennyi időm. Valójában beszélgetni is alig van időm. Még a személlyel is aki nagyon tetszik. És emiatt annyira utálom magam. 

Ja és végre kezemben a diplomám :D LOL

Biztos vagyok benne, hogy elképesztően ijesztő lehet így valakinek végignéznie a bejegyzések címét, ráadásul pláne nem olvasóbarát, hogy így minden cím körülbelül egy hónapra az előzőre van, és igazából ha elindul a blog, akkor át is írhatnám, de valahogy így érzem magam őszintének.
Fogalmas sincs, hogy erről a korábban írtam e, de régen sokkal konzisztenseb voltam bejegyzés írás terén, holott körülbelül nem is történt velem semmi :D Mármint tényleg. (és visszatért az egyetlen dolog amitől agyfaszt kapok, hogy sose tudom, hogy ha beírok egy hangulatjelet most elé kell pont, vagy mögé, bár bárhol hülyén néz ki szerintem, úgyhogy inkább nem is írok sehova *életem* )

A koronavírus pozitív hatásairól gondolkodtam magamra nézve, ha már mindenki ezt teszi, és rájöttem, hogy tényleg bármilyen rossz legyen is a helyzet, legalább helyreállt az étkezésem és végre így rászoktattam magam, hogy egyek valamit, mivel eddig körülbelül egyszer ettem egy nap, aztán azt hiszem az nem valami egészséges. Ráadásul próbálom mindezt egészségesen csinálni, a chipset és a csokit sikerült gyümölcsökre cserélnem. És azt hiszem mostmár probléma nélkül megfőzök bármilyen ilyen knorros gyors tésztát. (tudom ehhez nem kell nagy tehetség, de ha engem veszünk figyelembe akkor ez egy mérföldkő az életemben, lol)

.

.

.

(Vajon az egyetem mikor küldi már ki végre a diplomámat? :D)

2020 már most egy hatalmas mess. Kezdjük ott, hogy beleszerettem egy lányba akivel aztán így szépen lassan tönkrementek a dolgok, aztán a családi életem sincs túlságosan rendben. Szerencsére az utóbbi időben volt elég szabadidőm, hogy megemésszem a dolgokat és átértékeljem magamban, és szerencsére nagyon sok döntést sikerült meghoznom amikkel kapcsolatba nagyon sokáig azt éreztem, hogy nem jutok dűlőre. 

Emelett nagyon sok változás történt az elmúlt egy hónap során és ezek mind mind rengeteg energiával töltenek fel, pláne úgy, hogy az utóbbi időben azt éreztem nem vagyok tulságosan önmagam.  Egy kis időre hazautaztam és ez igazán nagy lökést adott ahhoz, hogy sikerüljön talpra állnom. Úgy érzem kis időnként szükségem van erre, mert nem is tudom megfogalmazni, de azzal, hogy hazautazok valahogy mindig sikerül újra kapcsolódnom a ""régi énemmel"" és segít abban, hogy tisztán lássam önmagam és az értékeim és ezáltal újra erősnek érezzem magam és ""visszatérjek"". 

Aminek viszont kevésbé örülök, hogy a szüleim mostanában rengeteget veszekednek és azt hiszem, hogy el fognak válni. Bármennyire is tudom, hogy ez lenne a helyes döntés részükről mégis összezavar hiszen ha egy dolog volt az életemben amire azt mondhatom, hogy stabil volt az a családom volt. Akár ha minden más körülöttem tönkre ment, tudtam, hogy ha hazamegyek egy támogató, szerető család vár otthon.

Fura dolog az is, hogy lediplomáztam és most éppen nem a következő félév szenvedéseire készülök (shame on me). Őszintén szólva hiányzik kicsit. Mindig is úgy éreztem, hogy az egyetemen kicsit máshogy szocializálódik az ember mint bárhol máshol. És valahogy mindig egy kis kiszakadást jelentett nekem a szürke mindennapokból. Ugyanakkor ott van a másik oldal, hogy a vizsgák vagy a szemináriumi dolgozatok miatti stressz rohadtul nem hiányzik. De esküszöm egyébként, hogy vannak napok amikor elkap az érzés, hogy én most irodalom házit szeretnék csinálni, mert körülbelül felértek egy önismereti teszttel. Sokáig gondolkodtam, hogy szeretném e folytatni, de ezzel kapcsolatban még mindig nem látom tisztán a dolgokat. Az az egy biztos, hogy egy kis ideig szeretnék még pihenni és csak a magánéletemre és munkámra koncentrálni. 

Szeretném ha 2020 a változások éve lenne. Mind ""belső"" szempontból mind pedig ""külső"" szempontból. Belső alatt azt értem, hogy én mint ember szeretnék pár lépéssel közelebb kerülni saját magamhoz és ahhoz emberhez aki lenni szeretnék, külső szempontból pedig mindenféle munkahelyi és anyagi dolgot értek. És szeretnék kicsit kimozdulni a komfortzónámból és megismerni több embert és utazni kicsit. Nem mondom azt, hogy az elmúlt 4 évben sikerült kiismernem ezt a várost de vágyom egy kis változatosság sosem árt. Szerencsére egyik nagyon jó barátnőm nem régen költözött Siófokra és megbeszéltük, hogy legalább havi rendszereséggel találkozunk majd, ami szerintem tök jó lehetőség arra, hogy új dolgokat hozzak az életembe. 

És amit még fontos leírnom, hogy új albérletbe költöztem! És imádom. Igaz, hogy meszebb van (de csak egy nagyon kicsit!) mint az ahol eddig laktam, de abszolút megéri, mert sokkal tágasabb és szebb. És nyilván az sem utolsó szempont, hogy mostmár egy nagyon jó barátnőmmel lakok együtt, nem pedig egy idegen lánnyal. 

Egyébként erről az egész szerelmi témáról amibe keveredtem egy külön bejegyzést szeretnék majd írni, mert sokkal bonyultabb annál mint aminek először tűnik és van bőven amit le tudnék írni róla.

Lezárásnak pedig itt van egy zene az új kedvenc sorozatomból amire az utóbbi pár napban teljesen ráfüggtem. (néha egyébként teljesen azt érzem, hogy örökké 17 éves maradok és ebben visszaigazolást ad az is, hogy még mindig nem tudok alkoholt vagy cigit venni anélkül, hogy ne kérjék el a személyimet aztán pedig ne lepődjenek meg, hogy ön valóban már 23 éves?? aztán, hogy ha azt kérdeznéd, hogy ez az infó, hogy is illik ide, talán arról asszociáltam rá, hogy milyen nyelvezetet használok)

Kicsit régóta már (((((megint))))), de tegnap utaztam hazta a szüleimmtől vissza az albérletbe és annyira szégyellem magam egyébként, mert ezer éve nem voltam otthon. ((((amúgy bocsi ha vannak irásbeli hibák meg hülyén fogalmazok, elfelejtettem magyarul szerintem)))))

De visszatérve a témára, azt hiszem tavasszal voltam utoljára otthon és már nagyon hiányozott a családom meg úgy az egész minden ami otthon van. Most úgy érzem, hogy kicsit sikerült feltöltődnöm, viszont a jövőben mindenképp szeretnék sokkal többször hazajutni. Bár mivel most ősszel fogok államvizsgázni nem tudom mennyire leszek beszámítható állapotban. (((szerintem 10 percenként járok majd cigizni és bor lesz készítve az ágyam mellé jk)
Akármennyire is imádom az őszt, már most gyomorgörcsöm van ha rágondolok. Ráadásul egyik barátnőm szeretné ha közös albérletbe mennénk, és előre látom, hogy ez majd egy plusz világi nagy szenvedés lesz ami majd így megsokszorozza a fantasztikus idegállapotomat. 

Mindegy igazából nem is szeretnék gondolni még ezekre, de ha eszembe is jut ((mint most)) akkor igyekszem minden ilyen gondolatom elhesegetni és arra koncentrálni, hogy kihasználjam ezt a maradék két hetet a nyárból. (dejó)

Egyébként én nagyon nagyon odafigyelek az arcápolásra és rengeteg dél-koreai terméket használok. (ps: csak dél-korai termékeket használok) Egyrészt azért mert nagyok sok stressz és munkám során ((((és nem szeretnék úgy kinézni mint valami hetvenéves más most)))) másfelől pedig tök jó érzés ha az ember foglalkozik magával kicsit. I wish I wasn't such a narcissist I wish I didn't really kiss The mirror when I'm on my own. Pótolnom kellett pár olyan dolgot ami kifogyott vagy pedig az időjárás miatt nem lett volna célszerű használni. Guess I just felsorolom őket mert már így is egy hatalmas katyvasz ez az egész bejegyzés. 

COSRX AHA szérum • imádom, viszont nyáron nem célszerű használni mert hámlasztó hatása van és kombóban az erős nyári napsütéssel sajnos lehet, hogy nem maradna arcom, amire kenhetném, mivel télen vagy ősszel is úgy ajánlott használni, hogy a fényvédőt kenünk az arcunkra használat után. tavasszal sajnos elfogyott és most az esősebb napokon szeretném újra használni. 

Missha Near skin olajos arclemosó • igazából ő egy kakukktojás mert őt még soha nem próbáltam, viszont nagyon jókat írtak róla és az eredeti olajos arclemosó amit szerettem volna sajnos lefogyott és nem volt kedvem 1 hónapot várni rá, hogy megérkezzen yesstyle-ról, szóval erre esett a választásom. Tegnap próbáltam először, szerencsére nem szárította ki a bőrőm, és eszméletlen kellemes illata van. 

COSRX aloés fényvédő • az örök fényvédőm, párat próbáltam ezelőtt de semmi sem volt olyan jó mint ez. Egyrészt nem fehérít ki, egészsgesnek érzést ad a bőrőmnek és nagyon jól véd. Ráadásul egy tubussal simán elég 3 hónapig ami figyelembe véve, hogy én használom nagyon nagy szám. 

Szeinrtem most viszont desperately rendelek egy pizzát mert konkrétan egész nap turórudin és kinder tejszeleten éltem. Meg kávén

balról jobbra • COSRX AHA serum • Missha Near Skin olajos arclemosó • COSRX Aloeverás nyugtató fényvédő